Részletek
1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban – a kézirat tanúsága szerint – e napon fejezte be a Hymnus megírását. A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta meg hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust. A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg a kéziraton szereplő „’a Magyar nép’ zivataros századaibol” alcím nélkül; 1832-ben Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot. Megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével. Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi-gőzös vízre bocsátásakor. Míg az 1840-es évek végén ünnepi alkalmakkor még felváltva, vagy együtt énekelték a Hymnust és a Szózatot, addig az ötvenes években a Hymnus lett a nemzeti érzelmeket jobban kifejező népének. A Hymnust hivatalosan csak az 1949-es alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény 36. paragrafusa iktatta nemzeti jelképeink sorába, s a XIV. fejezet 75. paragrafusaként emelte be az alkotmányba. A 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény alapvetésének I. cikke kimondja: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével."
Előlap: A Hymnus megírásának bicentenáriumára készült emlékérme előoldalán Kölcsey Ferenc félalakos portréja látható, amint előlép az előoldal megosztott hátteréből. A portrét AntonEinsle 1835-ös festménye ihlette. Az ábrázolás finoman utal arra az elvonultságra, amelyben a Hymnus született Szatmárcsekén. Kölcsey ruházatába rejtve olvasható a költő vezetékneve. Az ábrázolás alatt egy korabeli toll utal Kölcsey szerzőségére. Alatta két sorban a Hymnus eredeti kéziratából vett cím első szava – a „Hymnus” –, valamint a cím végén olvasható, a mű keletkezését megörökítő „1823”-as évszám szerepel. A portrétól jobbra függőlegesen a „MAGYARORSZÁG” felirat áll. Az előoldal alsó harmadában bal szélen két sorban a „2023” verési évszám, valamint a „BP.” verdejel, jobb szélen a „3000”, értékjelzés, valamint a „FORINT” felirat olvasható.
Hátlap: Az érme hátoldalán magyarországi körpanoráma látható, melyre – a költemény szakrális jellegére utalva – a szentháromságot szimbolizáló központi háromszögből három irányba sugarak vetülnek. A háromszög körül a Hymnusban megfogalmazott kérés, a „NYÚJTS FELÉJE VÉDŐ KART HA KÜZD ELLENSÉGGEL” felirat olvasható; az idézet végpontjait egy pont választja el. A körpanorámában középen lent Kölcsey Szatmárcsekén található sírhelye látható, amelyet Magyarország ikonikus tájegységeinek ábrázolásai vesznek körül. Az óramutató járásával megegyező sorrendben ezek az alábbiak: Tihany, a Balaton, Szigliget, Esztergom, a Dunakanyar, Visegrád, Eger, Tokaj és Szatmárcseke. Az emlékérméket tervező Soltra E. Tamás szobrász- és éremművész mesterjegye Tokaj ábrázolásába rejtve jelenik meg.
