Részletek
Az Aranybulla a magyar történelem egyik legismertebb dokumentuma, amely nevét aranypecsétjéről kapta. Az 1222 tavaszán, II. András magyar király által kiadott oklevél Magyarország jogtörténetének kiemelkedő emléke, a magyar történeti alkotmány jelképe. Az Aranybulla fennmaradását azáltal kívánták biztosítani, hogy az oklevelet hét eredeti példányban állították ki, de ezek közül sajnos egy sem maradt fenn. A dekrétum teljes szövegét a Prímási Levéltárban őrzött legkorábbi, 1318-ban készült, négy főpap által hitelesített másolatból ismerjük. Az Aranybulla igazi jelentősége nem saját korához, hanem utóéletéhez kapcsolódik. Azt követően ugyanis, hogy Nagy Lajos király (1342-1382) 1351-ben megerősítette és törvénybe foglalta az 1222. évi oklevél szövegét, évszázadokon át a magyar nemesi kiváltságok foglalatának tekintették. Így került be Werbőczy Istvánnak a középkori magyar jogot összefoglaló tekintélyes művébe, az 1517-ben kiadott Hármaskönyvbe. Werbőczy révén pedig egészen 1848-ig az Aranybulla lett a magyar rendi ellenállás- nak, mondhatni, a magyar függetlenségi törekvéseknek egyik sarokköve.
Előlap: A színesfém emlékérme előlapján, a középmezőben oklevélábrázolás látható, a megsemmisült Aranybulla legkorábbi hitelesített másolata szövegrészletével és az eredeti Aranybulla országcímeres oldalt megjelenítő függőpecsétjével. Itt láthatók az emlékérmék kötelező alaki kellékei, a kibocsátó MAGYARORSZÁG, az 5000 forint értékjelzés, a BP. verdejel és a tervező mesterjegye.
Hátlap: A színesfém emlékérme hátlapján, körvonallal ha- tárolt középmezőben az eredeti Aranybulla füg- gőpecsétjének az uralkodót ábrázoló oldala jelenik meg. A függőpecsét ábrázolásába illesztve, az ural- kodóábrázolás két oldalán olvasható évszámok: az 1222, valamint a 2022 az Aranybulla, illetve az em- lékérmék kibocsátási évére utalnak. A hátlap szélén, körvonallal határolt félköriratban – egy-egy kereszt- motívummal elválasztva –, fent a „II. ANDRÁS”, lent az „ARANYBULLÁJA” felirat olvasható.
